Az adott ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A védett területeket irányítás szerint két részre oszthatjuk: Nemzeti Parkok alá tartozó területek és Ex lege területek. Mind a két esetben a természet védelméről szóló. Az 1996. évi LIII. törvény rendelkezik a természetvédelmi terület kijelöléséről és az azokon végezhető tevékenységekről.
Nemzeti Parkok: olyan természetvédelmi területeket foglalnak magukba amelyeknek ökölógiai egységét megörzik a jelen és a jövő generáció számára. Területein lehetőséget biztosítanak mind a kutatási munkálatokra mind a szabadidős tevékenységekre.
Nemzeti park
|
Székhelye
|
Aggteleki Nemzeti Park
|
Jósvafő
|
Balatoni-felvidéki Nemzeti Park
|
Csopak
|
Bükki Nemzeti Park
|
Eger
|
Duna–Dráva Nemzeti Park
|
Pécs
|
Duna–Ipoly Nemzeti Park
|
Budapest
|
Fertő–Hanság Nemzeti Park
|
Sarród
|
Hortobágyi Nemzeti Park
|
Debrecen
|
Kiskunsági Nemzeti Park
|
Kecskemét
|
Körös–Maros Nemzeti Park
|
Szarvas
|
Őrségi Nemzeti Park
|
Őriszentpéter
|
Ex lege területek: Az 1996. évi LIII. tv. a természet védelméről szóló törvény által védetté nyilvánított természeti területeket nevezzük. Maga a szó latin eredetű ami azt jelenti, hogy "a törvény erejénél fogva". Ex lege védettség alá tartozó területek és értékek a lápok, a szikes tavak, a kunhalmok, a földvárak, a források, a víznyelők és a barlangok.
Itt említést kell tennünk az Európa Diplomás területeket is. Ezek a védett területek elnyerték a legmagasabb európai kitüntetést az Európa Diploma díját. A díjat 1965-ben hozta létre az Európai Tanács a kiemelt európai jelentőségű biológiai, geológiai és tájképi értékeket hordozó védett területek elismerésére.
|